A görög mitológia szerint a Gigászok, a bozontos hajú, kígyólábú óriások Gaia és Uránosz gyermekei voltak. Számukat még anyjuk sem tudta, annyira sokan voltak. Gaia mindig féltékenyen figyelte, hogy bármennyire is sokan vannak gyermekei és bármilyen erôsek is, az olimposzi istenek uralkodnak felettük. Ezért arra uszította ôket, hogy lázadjanak fel az istenek ellen, és hogyha legyôzik az ôket, a gigászok uralkodhatnak mindenki felett. A Gigászok támadásba is lendültek, hatalmas köveket hajítottak az istenek lakhelye, az Olimpusz felé, hogy letaszítsák az isteneket a trónjukról.
Azonban Zeusz maga köré gyûjtötte az isteneket, akik egyesült erôvel visszavágtak. Az óriások nem tudtak harcolni ilyen erôfölénnyel szemben, sorra szenvedtek súlyos sebeket és sokan meghaltak a küzdelemben. Végül amikor már látták, hogy semmi esélyük, visszavonulót fújtak. Bár nagyon sokan meghaltak közülük, némelyiküknek sikerült elmenekülni. Az egyik gigász, Enkeládosz szerencsétlenül járt, mert Athéné egy hatalmas sziklával eltalálta és ez a sziget lett Szicília.
A hatalmas óriás azóta is a sziget alatt sínylôdik, nagyon fáradt, de olyan kényelmetlenül fekszik, hogy sehogyan sem tud elaludni. Ezért aztán forgolódik és morgolódik, a föld pedig remeg, rázkódik felette. Ahogy fészkelôdik, oldalával állandóan felszakítja a hegy oldalát, ahonnan tûzfolyam kezd folyni. Attól függôen, hogy Enkeládosz hogy izeg-mozog a sziget alatt a tûzfolyam hol a sík területek, hol a tenger felé veszi az irányt.
Amikor ezt Zeusz észrevette, lekiáltott Enkeládosznak. “Maradj nyugton, úgysem szabadulhatsz börtönödbôl, az olümposzi istenek legyôztek téged.”
De már késô volt a figyelmeztetés, Enkeládosz haragja nyomán eltûnek az illatos bokrok,és fák, a tájat mindenhol fekete láva borította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése