Uzon - Kamcsatka, Oroszország

A 9*12 méteres vulkáni kaldera a Kamcsatkai félsziget keleti partján található. A kaldera a Pleisztocén korban keletkezett számos erôteljes kitörés eredményeként.

Forrás: www.ewpnet.co.uk

A kamcsatkai Uzon jószívű ember volt. Amikor a vad bikák keresztül száguldoztak a mezőkön és a dobogásuk úgy rázta a földet, hogy a házak összedőltek, a fák gyökerestül kifordultak, a folyók kiöntöttek a medrükből,  akkor Uzon minden erejével azon volt, hogy megfékezze a bikákat, ne tiporjanak le mindent, okozzanak a lehetô legkisebb kárt. Azonban Uzon is egyre öregebb lett, fogyott az ereje, egyre kevésbé tudta elkergetni a bikákat az emberek otthona közeléből.

Egy nap, amikor úgy érezte, hogy már minden ereje elhagyta, elindult a hegyekbe, hogy elbúcsúzzon az élettől. Amikor a magas sziklák lábához ért az egyik hegy oldala mergepedt, tűz csapott fel belőle és mindenfelé kövek repültek. Uzon ezt megpillantotta és azon nyomban megállt a szíve, de a túlvilágról is figyeli szeretett népét és próbálja megóvni őket a zord idő és a vadállatok támadásától. 

Matupi - Pápua Új Guinea

Pápua Új Guinea Óceánia egyik tagállama, geológiailag nagyon fiatal terület. Két kőzetlemez találkozásánál fekszik, a Tűzgyűrű része. A Matupi 1994 szeptemberében tört ki utoljára, amikor teljesen megsemmisítette a mellette fekvő települést, Rabault.

Forrás:  www.newguineagold.ca

Élt egyszer egy jóságos ember a Matupi hegy lábánál. Éjszakákon keresztül járta a környéket és figyelte, kinek van szüksége segítségre. Ha a halászok kimentek a tengerre a halakat a hálójukba terelte. A veteményeket jól termővé, a gyümölcsfák gyümölcseit édesebbé, nagyobbá tette. A vihart lecsendesítette, a szelet és esőt elállította. Mindenki nagyon szerette emiatt, a házak kapui mindig nyitva álltak előtte. Ha éhes volt, mindenki szívesen látta ebéddel és ha gyümölcsre támadt kedve bármelyik kertbe bemehetett és szedhetett a fákról.

A faluban élt azonban egy  gonosz öregasszony is. Az a hír járt róla, hogy egy kisfiút is megölt, mert a fájáról egy mangót leszakított.

Amikor a jóságos férfi ezt meghallotta, megígérte a falubelieknek, hogy megpóbálja a gonosz asszonyt eltávolítani a faluból. A falubeliek nagyon megörültek ennek, hiszen féltek az asszonytól, de eddig nem tudták hogyan szabadulhatnának meg tőle. Így azonnal felajánlották a férfinek, hogy ha sikerül neki, akkor hatalmas lakomát rendeznek neki, ahol nemcsak zöldség és gyümölcs, hanem mindenféle főtt és sült étel lesz, amit csak kíván.

A következő nap a férfi és a falu apraja-nagyja megjelent az asszony háza előtt. Elkezdték szidalmazni és mindenki hangosan kiabált. Az asszony először megpróbált visszavágni, de aztán megunta a szócsatát és ott akarta hagyni a tömeget. De ekkor egy hatalmas kéz nyúlt le az égből és felemelte az asszonyt a magasba. Az emberek egy ideig tátott szájjal bámultak, azonban mikor nem láttak semmit, hazabandukoltak.

Másnap azonban, amikor felébredtek nagyon  meglepődtek. Az addig csendes Matupi vulkán fekete füstöt eregetett. A falusiak ekkor azt mondták: "Biztos, hogy a gonosz asszonyt elnyelte a hegy és most a kráter mélyén főz, csak ez okozhatja a füstöt. Ha pedig főz, ő is adhat a mi jótevőnknek meleg ételt, nem kell, hogy mi főzzünk neki,  vagy adjuk neki a zöldségeinkből és gyümölcseinkből."

Ettől kezdve senki sem hívta meg ebédre, az emberek gyorsan elfelejtették jócselekedeteit.

Etna- Szicília

Artúr királlyal és a Kerekasztallal kapcsolatos legendát a normann hódítók hozták Szicíliába. A történet szerint Artúr király egy ütközet során elvesztette az összes harcosát és a kardja is kettétört. A király tudta, hogy közeledik a halál órája, de arra kérte az Istent, hadd hallhasson meg ép karddal a kezében. Isten elküldte Szent Mihály arkangyalt, hogy teljesítse utolsó kívánságát és elvezette Artúrt az Etnára. A vulkán lávájánál összeforrasztották a kettétört kardot és Artúr az egyik lávabarlangba húzódott, hogy ott várja a halált.

Másnap reggel, mikor felébredt, a szeme elé tárult a gyönyörű szicíliai táj, a kék ég, a smaragdzöld tenger, a virágok sokasága. A király kérlelni kezdte az Istent, hadd élhessen még egy napot, hogy beteljen ezzel a rengeteg szépséggel. Az Isten engedett neki, és ahogy a napok teltek Artúr király megerősödött, sebei begyógyultak. A barlangjából nézte a völgyeket és a krátereket és arra kérte az Istent, had kapjon egy lovat, amivel bejárhatja a vulkánt. Abban a pillanatban előtte termett egy hófehér ló, amelyre felpattant Artúr király. Azóta is minden éjjel a vulkánt járja, és hogyha kitör a hegy, kardjával eltéríti a lávát, hogy ne okozzon kárt a házakban és emberéletekben.