2009. július 30., csütörtök

Mount Mazama - Oregon, USA

A Crater Lake a Klamath indiánok számos legendájában szerepel, mivel ez a népcsoport már akkor itt élt, amikor a Crater Lake létrejött. A legendában szereplő két vulkán küzdelme és a tó kialakulása megegyezik a 77OO évvel ezelőtti kitörés geológiai leírásával, amikor a Mount Mazama kitört és a kalderát egy krátertó töltötte ki.


Forrás:www.sou.edu


A földi és égi szellemek gyakran találkoztak egymással és barátságot kötöttek a földi halandókkal. Llao az Alvilág szelleme gyakran jött fel otthonából, felmászott Llao Yaina hegy tetejére, amely alatt élt és amelyet most Mout Mazama néven ismerünk. A hegy közepén egy széles üreg tátongott, ezen keresztül tudott Llao feljönni a napfényre. A hegy teteje olyan magas volt, hogy amikor Llao a hegy tetejére ért, a feje a csillagokat verdeste és rálátott Skell, a jó szellem otthonára, aki a földön élt. Egy nap Llao a hegy tetejéről nézelődött, meglátta a Klamath törzsfőnök lányát, Lohát és azonnal beleszeretett a szépségébe. Szerelme azonban elutasításra talált, mivel Llao csúnya volt és az Alvilágban élt. Dühében, a visszautasítástól elkeseredetten Llao megfogadta, hogy az egész népen bosszút áll. Hatalmas tüzet ontott a Klamath indián falura, megpróbált minden ottlakót elpusztítani. Az indián törzsfőnök Skellhez fordult segítségért.

Skell leszállt az égből és leült a Mount Shasta hegy tetején. Skell és Llao rázták a földet, dörgött és rengett alattuk a hegy. Izzó sziklákkal dobálták egymást, a hatalmas gördülő kövek földcsuszamlásokat okoztak. A vidéket napokig sötétség borította, senki sem tudta mikor van éjszaka és mikor nappal. A föld és az ég összes lakója felsorakozott mögötük, mindenki részt vett a csatában. Az emberek, akik látták ezt a hősies küzdelmet megrettentek a szellemek ereje láttán és meg akarták állítani a istenek vad küzdelmét. A törzs tagjai úgy gondolták, hogy a bűnös életük miatt büntetik őket az istenek az égzengéssel és kőzáporral, ezért áldozatot mutattak be az isteneknek. Két sámán felajánlotta, hogy feláldozzák magukat és a hegy tátongó szájába ugrottak. Amikor Skell meglátta ezt a hősies áldozatot, még keményebben folytatta a harcot. A kitartó küzdelem eredménnyel járt, végül sikerült legyőznie Llaot és letaszította az alvilág legmélyére. Összezúzta a Mount Mazama hegy tetejét, hogy az alvilági szellem ki ne szabadulhasson és örökre földalatti börtönébe zárta. A föld felszínén azonban csöndet és békét akart varázsolni barátainak ezért egy csodálatos, tisztavizű tóval töltötte ki a lezárt kúpot.

2009. július 25., szombat

Tongariro - Új Zéland

Az új-zélandi Északi sziget közepén húzódik az a hegylánc, amely több aktív vulkánt foglal magába. Az 1878 méter magas Tongorironak több, mint 12 krátere van és a világ egyik legrégebbi nemzeti parkjának területén található.

Forrás: www.geonet.org.nz

Volt egyszer egy Ngatoro nevûmán, aki elhatározta, hogy megmássza a Tongariro hegyet. Kísérôül egy Auruhoe nevű nőt választott maga mellé. A hegy lábáig követték tanítványai, akiknek meghagyta, hogy ne egyenek addig, amíg vissza nem térnek a hegyről. Ez ad erőt neki ahhoz, hogy kitartson az ereje a hosszú, hideg hegyi úton. Telt-múlt az idő, a tanítványok éheztek és vártak, de mesterük nem jött le a hegyről. Úgy gondolták, biztosan meghalt ezért abbahagyták a böjtölést és elfogyasztották a magukkal hozott ételt. Pedig Ngatoro és Auruhoe életben voltak és azonnal érezték, hogy társaik megszegték a szavukat, mivel csökkent az erejük és elkezdtek fázni. Ngatoro a messzi Hawaiki földjén élő nővéreihez kezdett imádkozni, hogy segítsenek rajtuk, ne fagyjanak meg. A nővérek szólították a tűzdémonokat, akik a föld alatti vizeken Ngatorohoz úsztak. Először a Fehér Szigetnél jöttek fel a felszínre, körülnéztek, merre járnak. Ahol kidugták a fejüket, a föld lángolni kezdett és a mai napig, még mindig ég. Aztán a démonok folytatták földalatti útjukat, amíg el nem értek Ngatorohoz. A hegy közepén, egy kürtőn át a hegy tetejére értek és ezt a hegyet is lángra lobbantották, így jött létre a vulkán. A tűz melege megmentette Ngatoro életét, de a társán már nem lehetett segíteni, Auruhoe teste élettelenül feküdt. Ngatoto felemelte a testet és beledobta a vulkán kráterébe. A tűzdémonok útja a mai napig látható, amerre jártak, termálvíz fakad a földből.

Hawaii Nagy sziget

Hawaii szigetén öt vulkán található, amelybôl napjainkban kettô mûködik: a világ egyik legaktívabb vulkánja, a Manua Loa és a jóval kisebb méretû Kilauea. A Nagy-sziget a kilenc jelenlegi kerületének egyike Puna. A sziget keleti partján fekvő területet gyakran önti el láva, de nyugodt időszakokban szőlő és gyümölcs terem a lankáin.


Forrás: www.best-of-hawaii-directory.com


Élt régen Puna terület törzsfőnöke, aki semmi másról sem tudott beszélni, csak a saját birodalmáról. Bármerre járt, Punát dicsérte. Mindenkinek csak azt mesélte, milyen gyönyörű az ő vidéke. A kerteket és mezőket olyan pázsit borítja, mintha szőnyeg lenne, ezeket pedig hatalmas erdőségek övezik. Az emberek nem győzték figyelmeztetni: ” Vigyázz a szavaidra, gondold el, mi lesz, ha ezt Pelé meghallja. Az istennő nem szereti azokat, akik kérkednek.”

A törzsfőnök azonban így válaszolt: „Nem félek én senkitől! Az istennő különben is fent él a hegy tetején, egy üreg belsejében. Nem törődik ő mással, csak a tűzzel. Az én vidékemet nem bánthatja, gonoszsága hozzánk nem érhet el.” Majd tovább büszkélkedett és dicsérte a csodálatos földjét, Punát. „Az én földemen minden növény megterem, hatalmasra nőnek a zöldségek és édes gyümölcsöktől roskadoznak a fák. A banánok fürtökben lógnak fákról és lábunk alatt burjánzik a burgonya. Itt a legédesebb a cukornád és mindenhol finom illat száll. Ha a tengerészek a parthoz közel hajóznak, orrukat megcsapja az édes virágillat. Még a madarak is a mi fáinkat szeretik a legjobban, itt gyűjtik az édes nektárt. Egy szó mint száz, Puna a világ legszebb földje”

Egy bölcs pap meghallotta ezeket a szavakat és így figyelmeztette a törzsfőnököt: „Vigyázz, mert szavaid feldühítették Pelét. Meglátod, az istennô bosszút áll. Mire hazaérsz, semmi sem marad szeretett földed szépségéből.

„Ugyan már!” vágott vissza a törzsfőnök. „Nem ijedek meg a szavaidtól és nem félek Pelé istentől. Semmi baj nem érheti Punát.”

Bármennyire is erősnek mutatta magát a törzsfőnök, belül azért megijedt, hiszen ismerte az istennô haragját. Ezért amilyen gyorsan csak az evezők bírták, visszatért a szülőföldjére. Amit a csónakja partot ért, kiugrott, felszaladt a legközelebbi dombra és körülnézett a gyönyörű földjén.

A szépségből azonban nem sok maradt. A tájat fekete füst borította, a vastag füstfelhő mögül néha előbukkant a táj. De a törzsfőnök ekkor sem a kies mezőket és kerteket pillantotta meg. Széles, fekete lávafolyamot látott, amely beborított mindent. Nem virágzó fákat látott, hanem izzó faágakat. A szél nem a virágok édes illatát hozta, hanem a füst keserű szagát.

A törzsfőnök ekkor már tudta, hogy igaz volt, amit a bölcs pap mondott, Pelé dühös lett a kérkedése miatt. Későn jött rá, hogy senki és semmi sem menekülhet Pelé istennő haragja elöl.