Wyoming állam, a Sziklás hegység keleti oldalánál elterülô sík területen áll egy hatalmas bazaltoszlop, amely 265 méter magasságban emelkedik ki. A geológusok szerint a torony körülbelül ötvenmillió évvel ezelőtt kezdett kialakulni, amikor a Föld mélyéből a fölötte lévő kőzetrétegek gyengébb pontján át megolvadt, forró anyag tört a felszínre.
Ez az anyag lassan kihűlt, és a környező kőzetben megszilárdult, miközben összehúzódott és összetöredezett. Így jöttek létre a sokszögletű oszloptömbök. A megkövült anyagból az évmilliók során lekoptak a lágyabb kőzetek, és kialakult az Ördögtorony mai formája.
Forrás: upload.wikimedia.org
Réges-régen két indián fiú eltévedt a prérin. Elindultak a falujukból, sétáltak, labdáztak, játszottak, egyre messzebb kerültek az otthonuktól. Aztán színes tollú madarakat láttak meg, elővették nyilaikat, és üldözőbe vették őket, így még távolabb lett az otthonuk. Később egy folyóparthoz értek, ahol gömbölyű kavicsokat kezdtek gyűjteni és a folyó mentén egyre messzebb szaladtak otthonuktól. Estefelé amikor megéheztek, és úgy gondolták, itt az idő hazaindulni a két fiú rájött, hogy nem tudja merre jár, milyen irányban induljon haza. Elindultak arra, amerre az otthonukat sejtették de egyre messzebb jutottak. Végül, amikor rájuk esteledett lefeküdtek egy fa alá és elaludtak.
Másnap, amikor felkelek, folytatták tovább az útjukat, nem is sejtvén, hogy még mindig a rossz irányba mennek. Szedtek vad bogyókat, és gyökereket ástak ki a földből, hogy éhségüket csillapítsák, szomjukat gyorsfolyású patak vizével oltották. Három napig gyalogoltak nyugat felé. Fájt a lábuk, fáradtak voltak, de kitartóan bandukoltak. Csak azt a pillanatot várták, amikor meglátják szüleiket, testvéreiket.
Forrás:hmdb.org
A negyedik nap úgy érezték, hogy valaki követi őket. Körülnéztek és meglátták Matot, a medvét. Rémisztô volt a látvány, mert Mato egy óriási grizzli volt . Olyan hatalmas volt, hogy a két fiú a fél fogára lett volna csak elég. De amint megérezte az emberszagot, követni kezdte őket, hogy legalább ezt a kis falatot bekaphassa. Ahogy közeledett rengett a föld a lába alatt. A fiúk azonnal futásnak eredtek, rohantak, ahogy a lábuk bírta, hogy búvóhelyet találjanak, de sehol sem tudtak elrejtőzni. A medve pedig egyre közelebb ért, futott a nyomukba. Rettegtek, hogy a hatalmas állat mindjárt utoléri őket, hiszen annyival, de annyival gyorsabban futott náluk. Már látták a szélesre tátott szájában a hatalmas fogakat és érezték a tarkójukon a medve forró leheletét.
A fiúk tanítójuktól már megtanultak imádkozni és tudták hogyan szólítsák Wakan Tankát, a Teremtőt. Így szóltak hozzá: „Urunk, hatalmas Atyánk, könyörülj rajtunk, ments meg minket!” Ekkor hirtelen a föld remegni és emelkedni keztett, a fiúk pedig vele együtt emelkedtek.. A földből kinőtt szikla egyre magasabb lett, több száz magasra nőtt, a fiúk pedig ott álltak a tetején.
Mato, a medve nagyon dühös lett, ahogy nézte, hogy a zsákmánya felemelkedik és eltűnik a felhők között. De mivel hatalmas medve volt, ekkor sem adta fel, nem ijesztette el a látvány. Két lábra állt, így majdnem elérte a szikla tetején álló fiúkat. De szerencsére csak majdnem. Karmait a sziklába vájta és próbált felkapaszkodni. Ahogy mászott fel, karmai éles nyomot hagytak a szikla oldalán. Próbálkozott mindenhogyan, minden oldalról, mindenhol összekarmolta a sziklát, de feljutni nem tudott. Végül feladta a küzdelmet és kimerülten elkullogott. A fiúk már csak a döngő lépteit hallották és a medve eltűnt a szemük elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése